Az epoxi élő virágokkal egy új fejezetet nyit a lakberendezés területén, mely művészeti irányzatot a VENDULA-n keresztül szeretném átadni Magyarországon. A Construma kiállításon most először mutatkoztam be ezzel a különleges kézműves kollekcióval, melyben az epoxi gyanta és a természet múlhatatlan szépsége találkozik egy csipet luxussal. Olvasd el, hogyan született meg ez a rendhagyó debütálás.
A Construma idén egészen más élményt jelentett számomra, mint bármelyik korábbi rendezvény. Míg korábban másokat segítettem szponzorként vagy háttértámogatóként, úgy most először teljes egészében a saját márkámmal, a VENDULA-val álltam a közönség elé.
Ez volt az első hivatalos bemutatkozásom, és minden szempontból meghatározó mérföldkő lett az életemben.
Nem vagyok egy nagyvállalat, nincs mögöttem gyártósor, de amit megalkotok, az minden részletében szívből születik.
Akik hittek bennem
Hálás vagyok a családomnak – és „pótcsaládomnak” – akik végig mellettem álltak, hittek bennem, még akkor is, amikor én már elbizonytalanodtam. Volt idő, amikor azt hittem, nem készülök el időben, és le kell mondanom a részvételt. De megtörtént: ott voltam, jelen voltam – és a VENDULA életre kelt.
Bár nem sikerült minden tervezett darabot befejeznem – például a két új design epoxi órám bemutatkozása még várat magára – de tudom, hogy hamarosan ezek is napvilágot látnak.
Mivel minden alkotásom egyedül készül – a virágok beszerzésétől kezdve a precíz polírozásig – nem titok, hogy egy-egy darabnál akár 14-16 hét is lehet a várakozási idő. Tudom, ez szokatlan lehet a mai „azonnal kell” világban, de ez nem tömeggyártás – ez művészet.
Sokan kérdeztek is a kiállításon az elkészítési időről. Volt, aki hitetlenkedve nézett rám, mások viszont pontosan értették, miért van erre szükség. Aki egy kicsit is jártas az epoxi világában, tudja: a minőséghez idő kell, főleg ha élő virágokkal dolgozunk, és minden darab egy aprólékosan kidolgozott, kézzel születő alkotás.
Volt egy kedves pillanat is: egy Úr megfogta a kezem, és azt mondta, túl simák ahhoz, hogy ilyen munkát végezzek. Csak nevetni tudtam rajta – valójában a kezeim egyáltalán nem finomak, de épp ettől igazán hitelesek. Hiszen ezek a kezek formálják meg azt a világot, amiben örömömet lelem – még akkor is, ha néha napokig csiszolok egy-egy felületet.
Ez az utam, és végre elindultam rajta.
Hálás vagyok minden kedves szónak, bátorításnak, és mosolynak, amit a rendezvényen kaptam. És ez még csak a kezdet – rengeteg új ötlet vár arra, hogy életre keljen.
Ha kíváncsi vagy, merre halad a VENDULA története, érdemes követni a közösségi platformokon is – mert a legszebb fejezetek még csak most íródnak.
